Testvérem! A Zsinat előtt még így tanultuk az Egyház parancsai között: „Vasár- és ünnepnap szentmisét becsületesen hallgass!” Ma a Kódexben ezt olvassuk: „Vasárnap és más kötelező ünnepeken a hívők kötelesek szentmisén részt venni” (1247. kánon). Az első megfogalmazás szerint a szentmise egy előadás, amit meghallgathatunk. A második szerint a hívő tevékeny közreműködő, aki részt vesz a szentmisén.
Múlt vasárnap arról elmélkedtünk, hogy a szentmise Krisztus áldozatának a megjelenítése. Ha helyesen kapcsolódunk bele, akkor mi is áldozat bemutatók leszünk. Mi szeretnénk magunkat Istennek átadni, de ez értéktelenségünk miatt lehetetlen. Avilai Szent Teréz ezt így fogalmazza meg: Teréz önmagában semmi, de Teréz és Jézus a minden. Önmagunk és áldozataink úgy lesznek értékesek, ha Jézussal egyesülünk, a szentmise áldozatba belekapcsolódunk. Valóban megtehetjük ezt, hiszen Szent Péter így ír első levelében: „Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok” (2,9).
Testvérem! Most – nagyböjtben – igyekszünk önmegtagadásokat, áldozatokat vállalni. Vigyük ezeket magunkkal a szentmisére és a kenyérrel, borral együtt helyezzük az oltárra. Így ezek is végtelen értékűvé változhatnak. Valósítsuk meg a Liturgikus rendelkezés gondolatát: „A szeplőtelen áldozatot nemcsak a pap keze által, hanem vele együtt felajánlván tanulják meg önmagukat fölajánlani és napról napra váljanak eggyé Istennel” (SC 48.). Így a szentmise valóban a mi áldozatunk is lesz, akkor is, ha csak lélekben lehetünk jelen!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.