Pünkösd ünnepén arra emlékezünk, hogy az apostolokat „betöltötte a Szentlélek” (ApCsel 2,4). A reményünk pedig az, hogy mi is találkozhatunk a Vigasztalóval. Elmélkedjünk és tanuljunk tehát az első Pünkösd eseményeiből. Ha mi is úgy készülünk a Lélek kiáradására, mint a tanítványok, akkor bízhatunk, hogy bennünk is azokat a gyümölcsöket termi, mint őbennük. „Amikor elérkezett Pünkösd napja, a tanítványok mind együtt voltak.” (ApCsel 2,1) Ne zárkózzunk külön világunkba, ha a Szentlélekkel akarunk találkozni, hanem a közösségben keressük Őt. A lélek eljövetelének szimbólumai is tanítanak minket. Az első a zúgás és a szélvihar (Vö.: ApCsel 2,2). A Vigasztaló segíteni akarja külső és belső életünket. Engedjünk, hogy nehézségeinkben felfrissítsen és vitorláinkba kapva elevenekké tegyen bennünket. A másik jel a lángnyelvek (Vö.: ApCsel 2,3). A tűz Istennek jele, amely eléget minden lim-lomot. De a tűz világít és melegít is. A szeretetlenség jégverméből a Szentlélek fénye és melege vezessen minket a szeretet útjára. Pünkösd csodája, hogy „mindegyikük úgy hallotta, hogy az apostolok az ő nyelvükön beszélnek.” (ApCsel 2,6) Bízzunk abban, hogy ma is megérthetik egymást a különböző generációkban élő emberek. Ha a szeretet Lelke vezet, ma is megújulhat a föld színe. Szép ünnepet mindenkinek!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.