Testvérem! A mai ünnephez hozzátartoznak a napkeleti bölcsek, akik ajándékot visznek a gyermek Jézusnak: aranyat, tömjént és mirhát. Erről a szentmise felajánló körmenete jut eszembe. “Dicséretes, ha a kenyeret és a bort a hívek adják át.” (RMÁR 49.)
A mai rövid szertartás eredete nagyon régi. Már szent Jusztinusz (II. sz.) megemlíti írásaiban, hogy adományokat visznek a misézőnek. A VII. században a pápa kíséretével lement a nép elé, hogy személyesen vegye át az ajándékokat. A felvitt adományok koronként változtak, de kenyeret és bort mindig adtak át. Az eredeti elképzelés szerint mindenki hozott adományt. A felajánlás eredményét négyfelé osztották. Első részbe az került, ami szükséges a szentmiséhez: kenyér, bor, gyertya, stb. A második rész a templom fenntartására szolgált. A harmadikból a szegényeket és rászorulókat támogatták. A negyedik a pap megélhetését biztosította. A XI. századtól egyre gyakoribbá válik a pénzadomány, ezért a körmenet lassan elhal.
Testvérem! Az áldozatbemutatásba való bekapcsolódás felemelő volt, amikor a hívek maguk adták össze az áldozatbemutatáshoz szükséges dolgokat. „Jóllehet már nem a sajátjukból hozzák a hívek a kenyeret és a bort, mint az ősi időkben, mégis kegyelmi hatást és lelki jelentést hordoz az átadás szertartása.” (RMÁR 49.) Vállaljuk ezért szívesen az adományok felvitelét. Vegyük komolyan, hogy mindannyiunk nevében visszük a kenyeret és a bort az oltárhoz. A körmenet fejezze ki lelkületünket, hogy mi mindannyian szeretetből, hálából és örömmel adunk ajándékot Istennek.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.