Advent 2. vasárnapja

Testvérem! A mai olvasmány Izaiás második könyvének, az un. «Vigasztalások könyvének» bevezető sorai. A zsoltármagyarázók túlnyomó többsége szerint a 84. zsoltár, amelyből a mai válaszos zsoltárt énekeljük, szoros rokonságot mutat a «Vigasztalások könyvével». Így egyértelműen segít abban, hogy jobban megértsük az olvasmányt. Izaiás szerint – ahogy az olvasmányban olvassuk – a jó hír (evangélium) egyik alapvető gondolata, hogy „Isten, az Úr, íme eljön” (10). A zsoltár ennek következményeiről beszél.
Isten «lábnyomából» – a zsoltáros szerint – sok ajándék fakad. Irgalom és hűség” (11a): Isten valóban a mi Atyánk. Őrá ezek igazából jellemzőek. Csókot vált az igazság és a béke” (11b): mindkettőt Jézus hozta az égből. Az igazság, aki maga az Úr, elvezet az Atyához. A mi békénk pedig a Jézussal való találkozás gyümölcse. Az Úr jóságát megmutatja” (13a): Mesterünk szerint egyedül az Isten jó. (Vö.: Mk 10,18) Jézus az, aki ezt a jóságot elhozta, megmutatta nekünk. Mindennek következménye pedig az, hogy földünk is meghozza termését” (13b).
Testvérem! Karácsony ünnepére készülünk. Várakozásunk akkor lesz üdvösséges, ha az Úr ajándékait nemcsak felismerjük, hanem ezek alakítanak is minket. Krisztus Urunk valóban a földre hozta az irgalmat, a hűséget, az igazságot, a békét és a jóságot. IGYEKEZZÜNK TEHÁT, HOGY EGYRE JOBBAN HASONLÍTSUNK MESTERÜNKRE, ÉS MINDEZEK VALÓRA IS VÁLJANAK ÉLETÜNKBEN.
[M.a.]
A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.