Testvérem! Gárdonyi Géza így fejezi be Mi a boldogság? című versét: „- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen? – Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.” Mi ezt nem így gondoljuk. Mai áldozási énekünkben így imádkozunk: „Boldog, aki házadban élhet, tégedet dicsérhet szüntelen.” (Zsolt 83,5) Szent Ágoston erről elmélkedve ezt prédikálta: A boldogok «rendelkeznek valamivel és csinálnak valamit.» Isten háza az övék. «A saját házadban félsz a rablóktól; Isten házának a fala maga Isten.» Ott pedig «ez lesz minden dolgunk, a lankadatlan Alleluja.»
„Boldog, aki házadban élhet.” Amikor áldozunk, nemcsak Isten házába kerülünk, hanem mi leszünk Isten háza. Nemcsak valamivel rendelkezünk, hanem Valakivel, aki az örök együttlétre készít fel minket. „Tégedet dicsérhet szüntelen.” Itt a földön más tennivalónk is van, odaát viszont tényleg nem lesz más feladatunk. Szeretnénk minél gyakrabban elővételezni ezt «a lankadatlan Alleluját», de itt még imádkozni sem tudunk helyesen. (Vö.: Rom 8,26) Amikor viszont Jézus a szívünkbe költözik, bizonyára Vele együtt jól fog sikerülni az Isten-dicséret.
Testvérem! Szent Ágoston erről a versről szóló elmélkedését így zárja: «Erre az életre vágyunk.» Amint láttuk: a szentáldozásban mindez valóra válik. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY BOLDOGSÁGRA TEREMTETTÉL ÉS AZT EL IS ÉRHETEM. SEGÍTS, HOGY VALÓBAN HÁZADBAN ÉLJEK ÉS TÉGED DICSÉRJELEK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.