A héten ünnepeltük templomunk nagybúcsú ünnepét, amely ünnepet, kiemelkedő jelentősége miatt, a mai napon is szeretnénk megünnepelni plébániánk közösségével. A templomoknak és az egyes kápolnáknak két búcsúünnepe is van: a felszentelésének/megáldásnak az évfordulója, amikortól kezdetét veszi a szakrális funkció az adott helyen, amit „kisbúcsúnak” is szokás nevezni, valamint titulusának/védőszentjének az ünnepe, amit „nagybúcsúnak” is mondanak. Ennek a gondolatnak a párhuzamossága egy igen érdekes iránymutatást tár elénk, ha a magunk személyére vonatkoztatjuk a két ünnep jellegét: míg az egyik, a kisbúcsú születésünk napjára mutat rá, addig a másik, a nagybúcsú, a kegyelmi életben való részesedés jelentőségét emel ki. Milyen mély elköteleződésnek a jele lehetne, ha mi keresztények nem csak a születésnapunkat ünnepelnénk meg, hanem a kegyelmi élet kezdetét is, azaz megkeresztelkedésünk ünnepét is. Ennek első lépése legyen az, hogy felkutatjuk keresztelésünk pontos helyét és idejét, amit beírhatnánk a naptárunkba, mint évente visszatérő ünnepet, vagyis a mi személyes nagybúcsú ünnepünket.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.