Testvérem! A mai évközi olvasmány (évközi 12. vasárnap) a teremtő Isten és a tenger kapcsolatáról beszél. Nekem rögtön Petőfi verse jutott eszembe: «Habár fölül a gálya, / S alul a víznek árja, / Azért a víz az úr!» (Föltámadott a tenger…) A válaszos zsoltárnak választott 106. zsoltárban mást hallunk. A tenger a Teremtő hatalmára tanít. Ez – több szentírás-magyarázó által «az egyik legszebb hálaadó zsoltár»-nak nevezett ima – segítsen minket is az Úr nagyságának megértésére.
„Akik hajóikon tengerre szálltak, azok látták az Úr nagy tetteit.” Akik sohasem utaztak tengeren, azok is el tudják képzelni annak viszontagságait. Ott fel lehet ismerni Istenünk nagyságát és az ember kicsinységét. „Szavára szélvihar támadt, és hullámai feltornyosultak.” Nem «a víz az úr», hanem Urunk akaratát teljesíti. Mindenesetre félelmetes a háborgó tenger. „Felemelkedtek az égig, majd a mélységbe zuhantak, nagy veszedelmükben kétségbe estek.” Régi bölcsesség: «Aki nem tud imádkozni, menjen a viharzó tengerre.» Jó lenne, ha minket nem a félelem, hanem a szeretet vezetne az imádságra. „Gyötrelmükben felkiáltottak az Úrhoz, aki szellővé csendesítette a vihart, hullámai pedig elcsitultak.” A bajaiban Istenhez kiáltó ember mindig kap segítséget. Az Istenhez forduló emberhez a tenger, a teremtmény is barátságosabb lesz.
Testvérem! Aki az Úr nagy tetteit felismeri, az hálát ad. „Adjatok hálát az Úrnak, mivel irgalma örökké megmarad.” (zsoltár-válasz) Hálaadásunk oka természetesen a teremtett világ nagysága és szépsége is, de ATYÁNK NAGYSÁGÁNAK IGAZI MEGMUTATKOZÁSA AZ Ő IRGALMA. Hálaadásunk oka elsősorban ez legyen!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.