Melkizedek „Sálem királya, kenyeret és bort ajánlott föl.” (Ter 14,18a) Lehet ez a szeretetből való megvendégelés mozdulata, de mélyebb mondanivalót is találhatunk benne. Nekünk keresztényeknek alapvető élményünk a kenyér és bor asztalához való letelepedés. Melkizedek áldozata azonban többre is figyelmeztet. „Ábrahám győzelmet aratott az ellenség fölött.” (Ter 14,17,) Innen tér haza, amikor Melkizedek elébe jön és így szól: „Áldott legyen a fölséges Isten, akinek segítségével kezedbe estek ellenségeid!” (Ter 14,20) Istent áldani egyszerűbben azt jelenti: hálát adni. Ábrahám győzelme a megváltás előképe. A megváltó keresztáldozat jelenítődik meg a szentmisében. Krisztus győzelmet aratott a bűn fölött és most mi a szentmisében hálát adunk Istennek a győzelemért. (Ezért a szentmise görög neve eucharisztia, azaz hálaadás). Tudatosítsuk tehát magunkban, hogy nekünk is áldanunk kell Istent a megszabadulásért. Ma, az Oltáriszentség ünnepén – Úrnapján – készülve a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, vegyük észre, hogy a szentmise áldozat, melynek bemutatása pap által történik, mint Melkizedek, aki „a fölséges Isten papja volt.” (Ter 14,18b) Töltse el öröm szívünket, hogy vannak papjaink és igyekezzünk értük imádkozni és mindig úgy venni részt a szentmisén, mint az Atyának felajánlott áldozaton!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Az ószövetségi Szentírás természetesen magán hordozza korának jegyeit. A mai olvasmány szerzője sem tud elszakadni az ókori világképtől. Isten „határvonalat húzott az őstenger és az ég között.” (Péld 8,27) Ha eltekintünk ettől a körülménytől, a bölcsességről két fontos dolgot tanulhatunk. A megszemélyesített Bölcsesség így nyilatkozik: „Már kezdetben az Úrnál voltam, mielőtt még bármit alkotott. Tervei szolgálatára rendelt öröktől fogva.” (Péld 8,22k). Ezt röviden így mondhatnám: »Mindent Ő rendezett el.« A másik gondolatot az olvasmány végen olvashatjuk: „Örömmel vagyok a világban, amelyet ő alkotott: szívesen élek az emberek között.” (Péld 8,31) Ez azt jelenti, hogy nem volt ellentét Isten és ember között. Szent János prológusában ugyanezt a két gondolatot Krisztusról halljuk: „Minden ő általa lett.” (Jn 1,3) és „köztünk élt.” (Jn 1,14) A Szentháromság titka az Ószövetségből természetesen nem következtethető ki, ezek csak távoli utalások. De egy biztos: Isten már akkor elkezdte felfedni belső világának titkait. Ezzel az Atya megtisztelt minket embereket, de azt is akarta, hogy emberi világunk az ő világához alakuljon, és így otthon érezhessük magunkat örök országában. Igyekezzünk tehát alakulni, hogy mi is elmondhassuk: „Napról napra kedvét találta bennem, és én boldog voltam vele.” (Péld 8,30)

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Pünkösd ünnepén arra emlékezünk, hogy az apostolokat „betöltötte a Szentlélek” (ApCsel 2,4). A reményünk pedig az, hogy mi is találkozhatunk a Vigasztalóval. Elmélkedjünk és tanuljunk tehát az első Pünkösd eseményeiből. Ha mi is úgy készülünk a Lélek kiáradására, mint a tanítványok, akkor bízhatunk, hogy bennünk is azokat a gyümölcsöket termi, mint őbennük. „Amikor elérkezett Pünkösd napja, a tanítványok mind együtt voltak.” (ApCsel 2,1) Ne zárkózzunk külön világunkba, ha a Szentlélekkel akarunk találkozni, hanem a közösségben keressük Őt. A lélek eljövetelének szimbólumai is tanítanak minket. Az első a zúgás és a szélvihar (Vö.: ApCsel 2,2). A Vigasztaló segíteni akarja külső és belső életünket. Engedjünk, hogy nehézségeinkben felfrissítsen és vitorláinkba kapva elevenekké tegyen bennünket. A másik jel a lángnyelvek (Vö.: ApCsel 2,3). A tűz Istennek jele, amely eléget minden lim-lomot. De a tűz világít és melegít is. A szeretetlenség jégverméből a Szentlélek fénye és melege vezessen minket a szeretet útjára. Pünkösd csodája, hogy „mindegyikük úgy hallotta, hogy az apostolok az ő nyelvükön beszélnek.” (ApCsel 2,6) Bízzunk abban, hogy ma is megérthetik egymást a különböző generációkban élő emberek. Ha a szeretet Lelke vezet, ma is megújulhat a föld színe. Szép ünnepet mindenkinek!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Jézus három évig volt együtt tanítványaival. Ennyi idő alatt sok mindent megtanultak az apostolok, de nem lettek önállóak. A Mester tudta, hogy hamarosan „tanítványai szeme láttára” (ApCsel 1,9) égbe száll, egyedül hagyja őket. Felkészítette ezért őket feladatukra. Jézus negyven napon át böjtölt a pusztában, amikor küldetésre felkészült. A mai olvasmányban ezt halljuk: Jézus „negyven napon át megjelent tanítványainak, és beszélt az Isten országáról.” (ApCsel 1,3) Ez azonban nem lehet elég. Először „várjuk meg, amíg beteljesedik, amit az Atya ígért.” (ApCsel 1,4) „Ha majd leszáll rátok a Szentlélek, elnyeritek erejét, és tanúságot tesztek rólam.” (ApCsel 1,8) Nem «egyedül», hanem csak a Lélekkel együtt tudjuk teljesíteni mindennapi feladatainkat. A II. Vatikáni Zsinat óta sokat beszéltünk arról, hogy felnőtt módon kell keresztényeknek lennünk. Keressük azt a módját, hogy megértsük, hogy mit is akar tőlünk Jézus. Értsük meg és keressük meg az élet útját. Ne ragadjunk meg itt meg, hanem Jézus akarata szerint a Szentlélekkel együtt, a testvéri közösségben tegyünk tanúságot Krisztus feltámadásáról.

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

A mai olvasmányt csak akkor lehet igazán megérteni, ha két dolgot ismerünk. Fülöp diakónus Cezáreába való volt. Jeruzsálemből az üldözés miatt távozott és hazafelé tartott, így jutott el Szamariába. A második pedig a zsidók és a szamariaiak vallási ellentéte. Köztük a megbékélés szinte elképzelhetetlen volt. Ezek után kérdezzük meg magunkban, mire tanít meg a mai olvasmány? A keresztényüldözés azért tört ki, hogy megsemmisítsék az egyházat. Az eredmény egészen más lett. „Fülöp Szamaria városába ment, és hirdetni kezdte az ottani lakosoknak Krisztus örömhírét.” (ApCsel 8,5) Isten útjai mások, mint amit mi sokszor gondolnánk. Az üldözés valóságos eredménye az lett, „hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét.” (ApCsel 8,14a) Másrészt azok, akik valóban „befogadták” Jézus tanítását, egy közösséggé válnak. Köztük megszűnik minden békétlenség. A Jeruzsálemben tartózkodó apostolok ugyanis „elküldték hozzájuk (Szamariába) Pétert és Jánost. Ezek odaérkezésük után imádkoztak értük, hogy szálljon rájuk a Szentlélek.” (ApCsel 8,14b-15). Húsvét örömében olyan jó hallani: „Nagy is lett az öröm abban a városban.” (ApCsel 8,8) Bennünk is megszülethet ez az öröm, ha feltétlenül megbízunk mennyei Atyánkban és elfogadjuk útjait. Másrészt szívvel-lélekkel törekszünk a békességre, ami a testvéri közösségből fakad. Tegyük meg ezt, és miénk lesz a Húsvét igazi öröme!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.