Testvérem! A mai naptól az Úrfelmutatás után így is válaszolhatunk: „Üdvözíts bennünket világ Megváltója, ki kereszted és feltámadásod által megmentettél minket.” Üdvösségünket ugyanis nemcsak a keresztáldozatnak, hanem Krisztus feltámadásának is köszönhetjük. Ez bizonyítja, hogy az Atya valóban elfogadta a Fiú áldozatát. A szentmisében tehát nemcsak Jézus haláláról (test és vér külön van), hanem az egyesítés által, feltámadásáról is megemlékezünk.
Az egyesítés nagyon régi szokás és minden rítusban gyakorolják. Egyes magyarázók szerint abból a zsidó szokásból származik, hogy étkezéskor a kenyérdarabokat borba mártogatták. A római egyházban a IX. századig két egyesítés volt. Először a pápa, vagy a püspök által küldött, illetve az előző szentmiséről eltett szentostyát ejtették a kehelybe. Ez az Egyház egységét és a szentmisék folytonosságát szimbolizálta. A második egyesítés az aznapi szentostyával történt és a két szín alatti áldozást szolgálhatta. (A keleti liturgiában ma is így áldoztatnak.) A X. századtól, bár a két szín alatti áldoztatás megszűnt, csak a második egyesítés maradt meg. A test és a vér találkozása az Úr feltámadását jelképezi.
Testvérem! A pap az Isten Báránya éneklése közben a következő mondat kíséretében ejti a szentostya darabot a szent vérbe: „A mi Urunk, Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére.” A szentáldozás valóban feltámadásunk és örök életünk reménye és biztosítéka. Húsvét ünnepén, és minden szentmisében ez a jelkép is erősítse meg a feltámadásba vetett hitünket!

[†M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.